A hátizsákomon egy Jakab-kagyló és gyalogolok az Ibériai-félsziget északi részén Saint-Jean-Pied-de-Port-ból Santiago de Compostella-ba. Teszik ezt velem együtt a zarándoktársaim is nap, mint nap, évente sok ezren, minden évben többen és többen, egészen a XII. század óta.

Miért is?

Nincs egyszerű és észszerű magyarázat.

Nem is akarok világosan fogalmazni. Homályosan fogalmazok, hogy akikben megfogan a Camino-s gondolat, a titkot titokként, a csodát csodaként élhessék meg.

A mai agyonglobalizált, elanyagiasodott világunkban az El Camino egyfajta misztikus, sok mindent megváltó és megváltoztató menedékút. Út, melyet nem szabad leredukálni egy 790 km-es túrára.

Mindennapjaink ideg, -elme és testet gyötrő tevékenységei között az El Camino cseppet sem bonyolult; MÁS állapot. Átértékelődnek a célok, az eredmények, közelebb kerül a természet, és távolabb a technika. Néhány hét után már csak egy dologra összpontosítunk: Mindennap eljutni A-ból B-be.

A maghintő ritkán arat….

Úgyis csak azok fogják követni a tanítást, akiknek a szelleme már felszabadult az anyagelvűség vakságából és gondolkodásuk megnyílt egy szebb, magasabb rendű élet felé…

Ezek Selvarajan Yesudian: Hatha jóga című könyvének bevezető szavai. S ez az a könyv, amely immáron a 11. megkezdett Caminomon is velem van.

Nem kezdem taglalni, mi is az a Camino és kinek mit hozhat az életébe. Nekem lehetőségem van minden év tavaszán nekivágni és az év közben összegyűlt gőzt a fejemből, a mérgeket, a bacilusokat, betegségeket a szervezetemből kigyalogolni ezen a Pireneusokat átívelő, Észak-Spanyolországot átszelő misztikus úton.

Egészségmegőrzés, kondíció visszaállítás, vagy egy magasabb szellemi síkra való merészkedés; ezt mind egyben hordozza az ÚT.

Caminos variációk:

10 megkezdett, 8 befejezett. Ideje szépíteni az arányon…

A napokban nekivágok a 11.-nek.

A beérkezés három lehetséges módja:

1, Repülővel mégy egy közeli nagyvárosig, onnan vonattal az indulásig. Előre lefoglalt hotelben alszol és mindjárt az első nap reggelén kihasználod a Jakab-transz lehetőséget; hogy a következő szálláshelyre előre küldöd a hátizsákod.

A következő napokban sétálsz is időnként, de leginkább a távolsági buszokat kihasználva haladsz a Camino vonalán, aminek javára mindig elsőként foglalhatsz ágyat a szálláson.

Nem kell tülekedni, kapkodni, mint azoknak a páriáknak, akik hátizsákkal, gyalog jönnek, és esetleg telt házat találnak, aminek örömére mehetnek tovább.

Nem izzadsz, nem fáradsz, nem fog fájni semmid.

Leginkább agymunka az egész. Azt kimatekozni, hogy nehogy sokat haladj a busszal egy-egy nap, mert akkor megbuksz a mutatvánnyal Santiago-ban és az útról nem kapsz majd oklevelet.

Számodra mi még a fontos? A „szuvenír” boltok rogyásig vannak a zarándoklat jelképeivel, használati tárgyaival, mindent meg fogsz találni, ami akár helyben, akár majd otthon méltóan hirdeti caminos voltodat.

Légy udvarias! A buszon többen is lesztek majd, akik hasonló cipőben jártok. Köszönsz, és viseled a bajtársak együtt érző, megnyugtató pillantását:

-Na. Lám, ez is buszozik.

Valóban megnyugodhatsz, ők is ott lesznek a végén és Finisterrében úgyis ti rakjátok éjjel az út és a változás emlékére a legnagyobb tüzet.

Aztán hazarepülsz és, mint a tenger elöntöd a meséddel a világot.

2. mód:

Légy kemény!

Ha már megérkeztél bármily módon az induló állomásra, az utad végéig ne érintsen a lábad más közlekedési eszközt! Még belvárosi buszt, vagy turistavonatot sem!

Mindenhova el lehet jutni gyalog.

Minél kevesebb időt tölts nagyvárosban! A készletekből úgysem tudsz sokat magaddal vinni, a felszerelés kiegészítéséhez meg úgyis nappal nyitva tartó üzletek jöhetnek számításba.

Ne maradj nagyvárosban estére! Ez az út ne a buliról szóljon! Ne akarj most minden áron a társadalommal, a kultúrával, tudományokkal ismerkedni!

Azért indultál el, mert célod van az Úttal, amit Te jársz önmagadért.

Az úton sokan járnak. Az ÚTON kevesen járnak.

Ne zavard a Többieket akkor sem, ha irritálnak, ha hangoskodnak, ha részegek, ha nem odavalók!

Te egy más utat járj és akkor az út működni fog! Nem is fogja hagyni, hogy kapcsolatba kerülj velük.

Hogy működik?

Nem tudom.

Nem úgy, mint ahogy belépsz egy szobába és felkapcsolod a villanyt.

Inkább vizes aszfalthoz lehet hasonlítani.

Kisüt a nap és még vizes, aztán nedves, nem veszed észre, mikor, de már csontszáraz.

A száraz állapot az, amikor minden működik.

Nem adok tippeket, nem mondok példákat.

A legvalószínűtlenebb történések és a legmeglepőbb találkozások adnak egy kerek egészet.

De nem kell foglalkozni a társakkal, nem erről szól. Magadról szóljon! Keresd a lehetőséget az egyedüllétre! A monotónia unalmas egy ideig, a lábad is fájni fog… egy ideig.

Akár minden reggel, míg be nem járódik. Aztán a monotónia is bejáródik. Örülni fogsz neki.

Egyél egyszerű ételeket, ne igyál alkoholt és ne dohányozz! Ne használj parfümöt és egyéb erős illatszereket!

Nem. Ez nem kényszerítés a lemondásra. Erre az útra azért vállalkoztál, hogy jobbá, többé tedd önmagad. Ha eleget gyalogoltál, eleget áztál, eleget éheztél, úgy fogsz megenni egy, az út szélén félig megfagyott birsalmát, hogy annak az ízére még éveken keresztül gondolni fogsz.

Akárcsak én most.

Ha nem vagy túláradóan beillatosítva és szénné dohányozva, egy idő múlva új illatokat érzel majd, úgy a természetben, mint a civilizációban is. A természetben szag alapján is meg fogod különböztetni a szépet a csúnyától, csakúgy, mint a civilizációban a jót és a rosszat. Az emberek között pedig az agresszívakat a szelídtől, a hozzád hasonlót a tőled távol állótól.

Rezgések. Ha iszol, vagy drogozol, módosult tudattal veszed a rezgéseket és másra leszel fogékony. Persze nem kell mindig a kőkemény valóságtudat, de szerrel módosítani, nem ide való.

Meditálj, gondolkozz, végezz misztikus, varázslatos szertartásokat akár úgy is, hogy nem vagy meggyőződve az igazáról!

Sokan olvastuk Coelho zarándoklatát és próbáltuk ki kicsit kétkedve a gyakorlatait.

A Hírnök szertartásánál két tűzoszlop között jelenik meg a „Hírnök”-öd és megnevezi önmagát.

Nem hittem. Alapból úgy kezdtem el a gyakorlatot, ha nem nevezi meg magát, a fene bánja, majd én találok ki neki nevet.

Nem így volt. A sötétben a folyóparton egyedül ülve azt éreztem valaki barátilag vállon csap.

Ne találgatózz…..vagyok!

Olyan név jelent meg az elmémben, ami az én fantáziavilágomtól mérföldekre van, ráadásul olyan nyelven, amit ki nem állhatok.

Nem kérdés, hogy azoknak, akik egy magasabb szellemi szintre szeretnének kerülni, működik az ÚT.

Nagyon.

Kérdés marad, hogy miért szeretem és járom továbbra is a zarándokutakat?

Szebbé teszik az ember életét.

Az Út akkor válik teljes értékűvé, ha nem csak egy önismereti tanulmány, egy harmadik szemen keresztül, hanem inkább egy tudatosan kialakított tükör, amely mutatja önmagunkat, de segít benézni magunk mögé is.

Nem akarok itt és most antiszociálist nevelni senkiből. Ez a zarándoklat egy utazás. Gyalogos utazás, ahol találkozunk emberekkel; csatlakoznak, elhagynak, visszatérnek.

Nem kell magunkba húzódnunk, a találkozásoknak jelentősége van. S, a számunkra jelentős emberek visszatérnek majd. Ez biztos, nem kell emiatt szurkolni. Az út hosszú, semmi fontos mellett nem megyünk el és semmiről nem maradunk le..

Ha azon bánkódunk, hogy lemaradtunk egy nappal a tegnap itt vagy ott megtartott spanyol helyi fiesztáról, holnap az út majd kárpótol bennünket és belefutunk egybe.

Ha nevetünk azon, hogy tegnap éjjel egy – az árokban alvó- portugál zarándokot hogy megijesztettünk, felijesztettünk kutyával, csörtetéssel, zörgéssel, ma éjjel cserébe olyan templomi árkádban fekszünk le, aminek a bolthajlásában izgága bagoly fészkel, és a ragyát hozza ránk a huhogásával.

Mert az éj egy fontos momentum.

Éjjel kell menni! Legalább egyszer, egyedül, ismeretlen útszakaszon. És kell kinn aludni is, szabadban, a csillagok alatt, egyedül, hálózsákban.

S, jöhet a 3. módja a caminózásnak:

Az Út során nem lépünk át küszöböt. Nem megyünk be a zsúfolt zarándokszállásokra, hanem a szabadban alszunk. Az élelmet a piacokon szerezzük be és nem a bevásárlóközpontokban. Az erdőben végezzük a „dolgunkat” és a jeges patakban tisztálkodunk. S, ez még csak a jó, mert innentől kezdve nincs reggeli kávézó, hegymászóboltban való nézelődés, nincs internetközpont és nincs konnektor sem.

Levelet írunk és nem mobilozunk, fényképezni meg csak addig fogunk, amíg tart a feltöltött aksi. A küszöb átlépése azt jelenti, nem megyünk be fallal körülvett, ajtóval ellátott helyiségbe.

Ismerek olyat, aki megjárta így. Ismerek olyat is, aki képes lenne rá.

Jómagamnak még nem sikerült. Többször elindultam már az úton kutyával, ami kizárta a szállások döntő többségét és a bevásárlóközpontokat, de tovább nem jutottam puritanizmusban.

Ha valaki végigjárja így, várom egy elismerő kézfogásra, egy kupica pálinkára és egy beszélgetésre.

Pin It on Pinterest

Share This