Ez egy sokat hangoztatott, sok vallásban, irodalomban megjelenő mondat. De vajon értjük-e ennek a mondatnak az alapját? S, nem csak észérvekkel! Mert nincs arra materialista magyarázat, ahogy ez a mondat bennem megvilágosodott. Az ez évi Caminom kezdéseként a Mont Victoire-t másztuk meg, majd a szintúgy franciaországbeli kegyhelyet Lourdes-t látogattam meg.
Többször jártam már ezen a csodatevő helyen, mint mindenben, hiszek is a csodákban, meg nem is. Ellátogattam már a jelenések helyszínére és ittam már többször is az öregkori nyavalyáim gyógyulásában reménykedve.
Most elsősorban azonban a többnapos túrázásom örömére egy tusolási lehetőséget kerestem. Találni nem találtam, de utolsó próbálkozásként beálltam a sorba a vallási indíttatású betegek közé, akik a szent vízben való fürdésben bíztak, reménykedtek. Szokásos szerencsémhez híven a délidős zárásra estem be. Több órás tétova téblábolás várt volna rám, ha épp akkor ki nem jön a fürdő gondnoka zárni és nem látja meg a hátizsákomon a Jakab-kagylót.

– Zarándok Santiago felé?
– Az vagyok.
– Várjon egy pillanatot és beviszem, csak megbeszélem a lehetőséget a többiekkel.

Behívtak és mindjárt egy fura bizonytalan érzés kerített hatalmába, hogy itt nem egy hideg-vizes tusolás vár, hanem valami más élmény. Két szakállas, kötényes öreg várt benn, akik a segítségemre voltak a fürdés ceremóniájában.
Először is megbeszéltük, hogy olaszul fogunk kommunikálni, mert úgy ítélték, jobban értem azt a nyelvet. Vetkőzzek le alsónadrágra az öltözőben és majd szólítanak. Szólítás után a függöny mögött kőmedence vagy inkább egy a padlóba süllyesztett kád várt és újabb felszólítás: Az alsónadrágot is vegyem le, majd az egyik öreg a fejet elfordítva körbetekert egy, a gőzfürdőben nálunk is ismeretes fehér gyolccsal. Együtt odaléptünk a kádhoz, a két öreg egy-egy oldalt mellettem, előttem a falon a Csodatévő Szűz szobra és imádkozni kezdtek.
Beleleptem a kádba, végigaraszoltam benne, míg az öregek a könyökömet fogva segítettek. Amikor elértük Szent Bernadett szobrát, keresztet vetettek és egy nagyon határozott segítséggel végigfektettek a jéghideg forrásvízben, majd rögtön ki is emeltek belőle. Végezetül még kancsóból öntöttek a kezemre vizet, hogy mossam meg az arcomat is, majd felöltözhettem.
Engem valami olyan magas hangulati örömélmény kapott el, aminek sem okát, sem miértjét nem lehet materialista síkon értelmezni. Felhőtlenül boldog és erőteljes egészségérzetem volt még napokig. Még ahhoz is kellett vagy három hét, hogy megpróbáljam egyáltalán ezt az élményt megfogalmazni.

Ma reggel ugrott be egy mondat:

Minden betegségnek lelki eredete van. Szent Bernadett csodája nem fizikálisan tette helyre az egészségem, hanem egy nagyon erős lelki vértet adott a betegségek ellen.